Origamipapír, Budapest és mi - Gabi Vogt és Silvia Rubin beszámolója a 19. Nemzetközi Origami Találkozóról


Nyomtatóbarát változatPDF változat

Origamipapír, Budapest és mi
Gabi Vogt és Silvia Rubin beszámolója a 19. Nemzetközi Origami Találkozóról

A freiburgi origami találkozón született az ötlet: Hubert Freudenberger elutazik az origamipapírjaival Budapestre a Magyar Origami Kör 20. születésnapjára. Gyorsan megtalálta a megfelelő kíséretet is. Gabi Vogt és Silvia Rubin örültek, hogy magyar origamisokkal találkozhatnak és közben Budapestet is megismerhetik.
Kicsit nehezebb ügy volt megfelelő autót találni, mivel nagy mennyiségű papírt, öt embert ( Hubert barátnője, Beate és Gabi férje, Péter is velünk jött)és jó pár csomagot is el kellett bírnia.
Annak érdekében, hogy Budapestre is legyen időnk, már a találkozó előtti vasárnap elindultunk. Pihenésképp megnéztük Salzburgban Joan Sallas szalvéta hajtogatási kiállítását, ami nagyon megérte a kitérőt. Hihetetlen, hogy textillel és origamival mi mindent lehet készíteni. És ezt Joan Sallas mind egyedül hajtogatta? Már a meseszép kígyótól elámultunk a lépcsőházban, Beate nem is akarta elhinni, hogy textilből készült.
Az 1000 kilométeres út tovább folytatódott Bécs felé, azután Budapestre, ahová már esti sötétségben érkeztünk. Különleges pillanat volt Budapestet esti fényben látni, a megvilágított épületekkel egy mesebeli képet nyújt. Kár, hogy a GPS a helyes utcanévre, de egy másik városrészbe kalauzolt, ami egy kitérőt jelentett. Péter kiváló tájokozódó képességének köszönhetően aztán mégis hamar megtaláltuk a hotelt. Az Alfréd Panzió kedves benyomást keltett, de már a regisztrációkor világossá vált számunkra, hogy itt nem lehet elaludni. Az elővárosi vonat a háztól 5 méterre közlekedett és pont ott nagyon csikorgott. Szerencsére éjjel 12 és reggel fél 5 között nem járt és végül is nem az alvásért jöttünk.
Kedden aztán megismerkedtünk Villányi Mariannal, a MOK elnökével. Nagyon kedvesen fogadott, minden termet megmutatott, megválaszolta fontos kérdéseinket, annak ellenére, hogy a teamjével együtt még rengeteg dolga volt, hogy a találkozó színhelyét a hétvégére előkészítsék és mindent felépítsenek. Számunkra egy négy napos budapesti városnézés kezdődött.
Miután megállapítottuk, hogy a magyar nyelv semmiféle hasonlóságot sem mutat bármilyen más általunk ismert nyelvvel, boldogok voltunk, hogy sok magyar beszél angolul és még több németül. Mindezek ellenére szorgalmasan gyakoroltuk a következőket: Kössönöm-Danke, kerem-bitte, igen-ja, nem-nein. Erőfeszítéseinket mindig mosollyal dicsérték (valószínűleg a kiejtésünk tetszett nekik). A találkozó alatt csodálkoztunk, hogy mennyiszer hallottuk az „igen” szót. ( Mi is ilyen sokszor használjuk a „ja” szót ennyi különböző hanglejtéssel?)
Budapest egy pezsgő, színes, hangos város, hihetetlenül sok látnivalóval, melyek tényleg megérnek egy látogatást, akár nappal, akár éjjel. Az idő túl rövid volt ahhoz, hogy akár csak egy töredékét is lássuk, de szép volt.
Időközben megérkezett Paolo Bascetta is a szállóba így emlékeztetett bennünket jövetelünk eredeti céljára. Később megjött Krystyna és Wojtek Burczyk és Ursula Otani is, így már reggel igazi origami feelingünk volt. Péntek reggel elérkezett a pillanat, regisztráltunk a találkozóra, berendeztük Hubert boltját és elrendeztük a kiállítási anyagainkat.
Az egész művelődési házat nagy szeretettel dekorálták. Elmondhatatlanul sok munka feküdt azokban a modellekben, amelyek mindenhol láthatóak voltak. A kb. 160 résztvevő mindegyike kapott egy zacskóban információkat, papírt és egy nyakba akasztható szívet, melyen Magyarország térképe és a MOK meghajtogatott logója volt látható (Erdődiné Koszó Évát illeti ezért nagy-nagy köszönet !!!V.M.)
Azután minket is elkapott az origami láz. Alighogy leültünk kint egy asztalhoz, máris tolták oda a további asztalokat és székeket és rövid időn belül már húszan hajtogattunk szorgalmasan. Paolo Bascetta is leült közénk, hogy velünk hajtogasson és a végén ő is megtanított bennünket néhány saját modelljére. Legkésőbb ekkor megszűnt minden nyelvi korlát, mindenki megértett mindenkit valamilyen módon, jobban mondva origami módon. Közben egyre több ismerős arc tűnt fel, Annette és Paul Hassenforder, Roberto Gretter és mások.
18 órakor Villányi Mariann és Budapest 3. kerületének polgármestere megnyitották a találkozót. Az angol tolmácsolásnak köszönhetően jól tudtuk követni az eseményeket. A programban szerepelt egy visszatekintés a Magyar Origami Kör történetére, melyet Kricskovics Zsuzsanna alapított, és egy varázsló is, aki természetesen egy papírdarut varázsolt elő. A megnyitó folytatása nagyon romantikusra sikeredett: éjszakai papírhajó hajtogatás a Dunánál. Mindenki (még a mi nem-hajtogatóink, Hubert, Beate és Péter is!!!) hajtogattak egy fehér papírhajót, amelynek fedélzetére egy kis üvegcsőben egy még kisebb hajtogatást és egy kívánságot csúsztattunk. A kis hajócskákat egy égő teamécsessel egymás után vízre tettük, így kívánságaink a folyón úsztak hosszan lefelé, nagyon hangulatos pillanat volt…..kicsit vidámabb képet mutattak a maguk körül csapkodó, ugráló, hadonászó origamisok, akik így akartak a szúnyogok támadása ellen védekezni.
Szombat a workshopok napja volt, öt helyen folyt párhuzamosan tanítás, úgy, mint más origami találkozókon a világon. Délután került sor a mi workshopunkra, melyet ketten tartottunk. Értetlenül néztük, mikor a kezdeti 20 résztvevőből hirtelen közel 60 lett. Mindenhonnan asztalokat és székeket hoztak, még a hátunk mögött is emberek ültek. Ennyi érdeklődővel nem számoltunk, ezért gyorsan még papírról is kellett gondoskodni (köszönjük Hubert!), hogy mindenki velünk hajtogathasson. Az óra végére azonban minden sikerült, mindenkinek egy meghajtogatott modell volt a kezében … és mi is készen voltunk. Mindkettőnknek csomó volt a nyelvén és legelőször egy kis pihenésre volt szükségünk, mielőtt egy másik workshop után néztünk. A közös vacsora után visszamentünk a panzióba, ahol éjfél utánig egyéni origami találkozónk volt Krystynával és Wojtekkel.
A találkozó csúcspontját számunkra Somos Endre vasárnapi workshopja jelentette, melyen egy hat- és egy háromszögű tesszalációs dobozzal kápráztatott el, melyben újabb és újabb variációkat mutatott. A délelőtt egy nagy tombolával zárult, melyre sokan már a találkozó kezdete óta sok jegyet vásároltak. Ebéd után eljött sajnos a búcsú ideje. Egymás után indultak el a régi és új ismerősök. Hubert is elpakolta Beate és Peter segítségével az origami papírjainak maradékát, mi is a kiállított modelljeinket. Ennek ellenére, még az utolsó pillanatban találtunk egy fáradhatatlan lengyel origamist, aki egy nagyon szép Last-Minute hajtogatást mutatott a hazaútra. Kössönöm!
Ezután mi is elbúcsúztunk új magyar origamis barátainktól, akik olyan jól gondoskodtak rólunk. Sosem volt olyan érzésünk, hogy idegenek lennénk. Egy utolsó vacsora Paolo Bascettával és Ursula Otanival, a sok nevetés és varázslás nem engedte, hogy szomorkodjunk. Hétfőn kora reggel jó hangulatban vágtunk neki a nagy útnak a Bódeni tóhoz. A hosszú autóúttól fáradtan, de új benyomásokkal telve érkeztünk haza. Viszontlátásra Budapest.
Megjelent a der Falter 49. számában, 2008. decemberében.
Fordította Villányi Mariann

Játékkategória: 
origami
Beküldő: 
Villányi Mariann